Régóta foglalkoztat a gondolat, hogy milyen jó lenne egy oldal, ahol saját történeteket, személyes megosztásokat lehetne olvasni hosszan szoptatott gyerekekről.
A szakirodalmat ismerem, a saját döntéseimet meg is hoztam e téren, így nem helyeslést kérek. Nem vagyok szoptatási szaktanácsadó, így nem szeretnék szakértő szerepben tetszelegni, tanácsot adni. Majdnem azt írtam, hogy ezek helyett elfogadást kérek, de nem.
Hiszem, hogy az elfogadás feltétele, hogy információt adjunk, és kimondjuk, hogy létezik ez a jelenség. Mi így csináljuk. Tegyük láthatóvá, hogy vannak olyan családok, nem is kevesen, ahol a gyerekek 2-3-4-5 évesen még nem választódnak el. Szoptatjuk a 3-4-5-akárhány éves gyerekeinket, akik ezt egyszer abbahagyják, és e pont előtt, és ezután is pont olyan gyerekek, mint a többiek. Ahogy mi is ugyanolyan anyák és apák vagyunk mint a többi, ilyenek is, olyanok is, nem lettünk ettől többek, jobbak, de nem is vagyunk perverzek, fanatikusak, beteg lelkűek. Nem kell mindenkinek így csinálni, nem elvárás, a mi családi rendszerünk így állt össze.
Látva, hallva és tapasztalva azt, hogy mit tud kiváltani sokakból az a közlés, hogy egy ekkora gyereket még szoptat az ember, elkezdett nőni bennem a feszültség, hogy változtassunk ezen. Én elfogadó vagyok a nem szoptatókkal, hamar elválasztókkal. Sosem minősítettem tápszert adó szülőt, és nem szoptatásban mérem a jó anyaságot, de tapasztaltam értetlenséget, hülye kérdéseket, előítéletet, negatív minősítést, riogatást, ostobaságot, és mérhetetlen indulatot azokkal szemben, akik évekig szoptatnak. Még ha biztos is vagyok magamban, fárasztó, frusztráló ezt látni. Szülőként felelősnek érzem magam a hasonló úton járókért, és szeretnék tenni azért, hogy az utánam jövőknek egyszerűbb legyen. Nekem nincs szükségem megerősítésre, de a témának igen. Az a nehéz ebben, hogy a pár éves kisgyerek szoptatása nem látványos, és nem a köz előtt zajlik. Egyszerűen nem látszik. Nem tudod a gyerekeid ovistársairól, hogy esetleg még anyamellen alszanak el. Tapasztalatom szerint fel sem merül ez az emberekben.Teljesen tipikus, hogy már a két éves gyerekét szoptató anya is arról ír, hogy kritizálják, elbizonytalanítják, pedig a kétszer olyan idősek között is van, aki épp csak elválasztódik.
Tűnhet egy társadalom szoptatás barátnak, ismerheti jobban a csecsemők igényeit, lehet elfogadóbb a pár hónapos babájukat köztéren szoptatókkal szemben, és lehet annyira fejlett, hogy szoptatós sarkot alakít ki az Ikeában, képzi az egészségügyben dolgozókat, és felhívja a leendő szülők figyelmét az igény szerinti szoptatás jelentőségére. Könnyen lehet azonban, hogy ugyanebben a társadalomban azok, akik a születéskor folyton azt kérdezik van-e tejed, szopik-e a baba, fejsz-e, egy idő után átváltanak a másik lemezre, és azt kezdik szajkózni, hogy " Még mindig szopik?" " Anyás lesz ez a gyerek nagyon!" " Ez már csak az anyáról szól." " Baj lesz a szexuális életével." " Nem hagyod önállósodni!". Szemtől szembe nem nagyon mondják, de számtalanszor leírják, hogy perverz, gusztustalan, beteges viselkedés a nagyobb gyerek szoptatása. " Fujj, én nem csinálnám." Mindenki számára jó hír az, hogy nem is kell. De lehet!
Sajnos tapasztalatom szerint az anya az az állatfaj, aki ha valamilyen gyermeknevelési gyakorlattal szembesül, akkor rögtön elkezdi összevetni a sajátjával, és ezután véleményt alkot. Szerencsés esetben egyezik, és akkor vidámság van. Rosszabb esetben a magáétól eltérő megoldást tapasztal, és értetlen lesz/ bűntudata lesz/irigykedni kezd/meg akarja menteni a más ember gyerekét/ el nem tudja képzelni, hogy ezt így is lehet/támad, azért, hogy a maga megoldását védje, stb. . Legritkább esetben tapasztaltam, hogy meghallgatja, nyugtázza, és kész.
Pedig nekem erre lenne szükségem. A hosszan tartó szoptatás a mi élhető/éltető megoldásunk. Egy láthatatlan kötelék, ami az aranyóra óta összeköt. Először szorosan, majd egyre-egyre lazábban. Nem tart örökké, és egyikünk gyereke sem tud olyan sokáig megmaradni ebben a kötelékben, hogy ne lenne sokkal-sokkal több a nem szoptatva megélt évekből. Meghitt, bensőséges pillanataink, egymás iránti szeretünk, biztonság, menedék, vigasztalás, pillantások, illatok, érintés. Van időm ezt megélni, és van bőven időm ettől biztonságban megválni. Vagyok annyira jó, mint a cumi, az ujja, a tápszer, a csücski vagy a kakaó. Sőt!
Ha te is sokáig szoptattál, vagy netán te nőttél így fel, és megosztanád a történeted, írd meg a hosszanszoptat@gmail.com címre. Én is megírom a történetünket, a következő posztban ezt olvashatjátok.
Bátorításként egy kis érdekesség a végére arról, hogy a természetben a főemlősök meddig szoptatnak, és ez az emberekre vetítve mit jelent életkorban kifejezve:
- első maradandó fogak áttöréséig (embernél ez 5,5- 6 év)
- a kihordási idő kb. hatszorosáig (embernél 4,5 év)
- születési súly megnégyszerezése (embernél 2,5-3,5 év)
- felnőtt súly egyharmada (embernél 5-7 év)
- félúton a szexuális érettség felé (embernél 6-7 év)
- immunrendszer kifejlődéséig (embernél 6-7 év)
- laktáz enzim (tejcukor lebontásáért felelős enzim) mennyiségének csökkenéséig (embernél kb. 7 év)
Ezek alapján a következtetések alapján, az elválasztódás 2,5 -7 éves kor közé tehető.
Írások, amiket hasznosnak tartok, és forrásul szolgálnak:
http://erinto.m.postr.hu/feherlofia
http://www.lll.hu/hosszantarto_szoptatas
http://krediesz.blog.hu/2013/03/06/meddig_normalis_szoptatni
